Előzmények

Idén év elején munkahelyet váltottam. A jelenlegi munkahelyemen számos béren kívüli juttatás illeti meg a dolgozókat, ezek közül egy apró, de kellemes tétel a korlátlan ingyen kávé a munkahelyen. Mindnyájan tudjuk, hogy a szoftver kávéból készül, így ez kedves és logikus gesztus egyszerre. Itt a kávét automata készülékek készítik kávébabból, ám más italokat is kínálnak ezek a készülékek, különféle porokból. Ezek közül a nem E-szám mentes tételek közül sokak kedvence volt az enyhén mandula aromás ízű Praliné. Egy ideje azonban a Praliné nem érhető el a kávégépekből, helyette a TILTVA felirat fogadja a gombot megnyomó (ekkorra már szomorú) embereket.

A Praliné-partizánok

Sokan beletörődtek a helyzetbe, de nem mindenki! Különféle partizán akciókkal hívják fel egyesek a hatalom képviselőinek figyelmét a helyzet tarthatatlanságára. A munkáltató időnként úgynevezett dolgozói elégedettségi felmérésen próbál anonim adatgyűjtés formájában visszajelzést kapni az alkalmazottak véleményéről. Ez volt az első hely, ahol a Praliné-partizánok lecsaptak! Egyes névtelen egyének (de semmiképpen sem én) olyan választ adtak a felmérés egyetlen szabadszöveges mezőjében az “Ön mit változtatna meg mindenképpen a cég működésén?” kérdésre, hogy:

Visszahoznám a Pralinét a kávéautomatákba!

Ám láthatóan ez sem vezetett eredményre.

A munkáltató időnként úgynevezett “All employee Meeting”-eken tájékoztatja a dolgozókat az olyan ügyekről, melyek minden dolgozót érinthetnek. Az általánosan bevett gyakorlattal ellentétben itt adnak a látszatra, hogy számít is az egyes dolgozók véleménye: Ezeken az eseményeken egy kivetítőre kerülnek ki az erre az alkalomra létrehozott weboldalra az esemény során beküldött kérdések, amiket az esemény végén meg is válaszol a vezetőség! A legutóbbi AEM alkalmával a partizánok elérkezettnek ítélték az időt, hogy lecsapjanak. Egy névtelen partizán (és ismét kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy semmiképpen sem jómagam) beküldte a “Miért nem érhető el már a Praliné a kávégpekből?” kérdést, így szembesítve a vezérigazgatót a néphangulattal! Hatalmas ováció keretében kérték számon rajta a feldühödött dolgozók, akiknek ekkor nyílt fel a szemük! A vezérigazgató, látva a közhangulatot, megnyugtatta a tömeget, hogy ő semmiképp nem rendelt el ilyet, nem is tudott erről a szörnyűségről, ám sajnos a helyszínen nem tudott magyarázattal szolgálni, és ügyesen a szőnyeg alá seperte az ügyet. A tömeg szétszéledt, és ahogy a tömeg szokta, egy hétvége alatt már el is felejtette a dolgot.

Fény derül az igazságra

A Tömeg talán felejt, de egy igazi Praliné-partizán sosem felejt! Ma sikerült egy névtelen praliné-partizánnak (és semmiképpen sem nekem) utánajárnia, hogy ki felelős a kegyetlenségért: Az automatákat üzemeltető cég nem tölti többé fel a Praliné tartályt, mivel a por valami módon összetapad, és eltömíti a gép adagolórendszerét. Erre megoldásnak azt hitték a kapzsi imperialista burzsoák, hogy megoldás, ha elveszik az egyszerű dolgozó emberektől azt, ami nekik jár. A szakszervezet elzárkózott a támogatásunktól, de mi (semmiképp sem én) nem adjuk fel a harcot, ha mégoly sok megvásárolt ügynök kikosarazását is kell elviselni addig!

Ez a harc lesz a végső…

Természetesen bizottságot fogunk alapítani, és nem adjuk fel a harcot, míg a Pralinét vissza nem szerezzük! Addig is praliné-ellenőrzési kvótákat szabunk ki: ezek határozzák meg, hogy melyik emeleten melyik partizán mely alkalmakkor köteles ellenőrizni, hogy a probléma megoldódott-e már magától. Természetesen semmiképpen sem én!

Ráncfelvarrás

Készül az új oldal design, mivel a gyári Pretzeles téma sok kívánnivalót hagyott maga után. Bőven van még munka vele, de inkább kirakom félkészen, mivel már alapszinten funkcionális, hogy újra a tartalomra is tudjak koncentrálni. Most elsősorban a tartalomra, és esetleg a design véglegesítésére kellene már koncentrálnom, mivel úgyis elég most egy időre a Pretzel hegesztéséből! (Már csak a félkész pull requestjeimet kellene végre mergelhetőre pofoznom… Az egész egy vesszőfutás volt, többet dolgoztam a Pretzelen mint ezen a csudás webdesignon.)

Remélhetőleg ez a design mobilról is jól nézhető, és már a képgalériák is támogatottak és működnek. Mobilról is. Várom a visszajelzést – főleg olyan dolgokról, amin látszik, hogy nem félkész, hanem én azt hittem, hogy így jó, de valójában nem az. :) Igen, hogy kiraktam a tesztoldalakat, azt látom, arról nem kell szólni. Azokat majd leszedem idővel…

Elérhetőségem a szokásos, email és irc.

Sokminden történt az elmúlt időszakban, úgyhogy lesz miről írnom.

Pár konkrétum apróbb esemény, amiről nem hiszem, hogy fogok ennél többet írni: Szert tettem egy Lumia 735-ös telefonra. Elégedett vagyok vele, nagyon jó. Megy a vezetéknélküli töltés is. Ajánlom! (Nincs annyi felkapott játék mint Androidon vagy IPhone-on, de van Dead Trigger és van rá GTA San Andreas is, ami azért már valami!)

Találkoztam a régi szakdolgozat témavezetőmmel, akitől anno nem búcsúztam el rendesen, csak eltűntem. Most pótoltam. Jól esett rendezni ezt a tartozásom. Ezzel elsősorban önmagamnak tartoztam.

Ezeken kívül csak a szokásosak: kipróbáltam dolgokat, és majd jól leszedem róluk a keresztvizet. Csináltam dolgokat, úgyhogy be kell mutassam, hogy felmagasztalhassatok, meg ilyesmik.

Robert Heinlein munkásságára a Csillagközi Invázió kapcsán figyeltem fel, és életrajzát olvasva nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes lehet megismerni a munkásságát. Egy a címek hangzatosságán alapuló súlyozást alkalmazva, véletlen merítettem a rendelkezésemre álló műveiből. Ezekről foglalom össze a véleményem.

Az előző olvasónapló

Mérnöki képzésének (melyet ugyan nem fejezett be) jól látható a hatása a műveiben. Bár elsősorban hard-scifiként jellemezhetőek az írásai, többnyire inkább a társadalmi kérdésekre helyezte a hangsúlyt. A rabszolgaság, illetve a szabadság kérdése egyik központi témája, bár a szexuális szabadság kérdését is újra és újra előveszi, különféle alternatív párkapcsolati formákat vázolva fel. Főbb művei üzenete időtálló, bár kevésbé aktuális, ezért érdemes időbeli kontextusba helyezni őket.

Legtöbb művét angol nyelven olvastam, így a fordítások minőségéről nem nagyon tudok nyilatkozni. A Starship Troopers fordítása tisztességes, jó munka volt.

The Moon is a Harsh Mistress

Rabszolgaság, ostor nélkül. Poli- és multigámia. Működő anarchia. Libertariánus utópia… mígnem kiderül, hogy a jövő sötét árnyakat rejt. Ekkor fogan meg egy gondolat: Szabadságharc. Magyar címe: A Hold börtönében.

Kicsit bővebben:

A Holdon működő kolóniákban gyakorlatilag rabszolgaként tartják az embereket. Ez a rabszolgaság mégis más, mint amit korábban látott a világ. Nincs korbács, nincs ostor, nincs kínzás. Alig pár őr van a Felügyelő mellett a Holdon. Az emberek azonban az alacsony Gravitáció miatti fiziológiai változások miatt nem hagyhatják el börtönük, és mivel mindenért fizetni kell (az ivóvízért, és a levegőért is), ezért kénytelenek dolgozni. Az exportcikkeik azonban csak nyomott áron veszi át a Hatóság, és sok cikkből importra szorulnak. Ezek alapján a gyarmati polgárok bár jogilag nem rabszolgák, implicit mégis azok. ¹

A Holdon hivatalosan az a Földi nagyhatalmak által irányított Hatóság gyakorolja a hatalmat, gyakorlatilag azonban anarchia van. Anarchia, ami a külső kényszerek miatt működik. Heinlein szélsőségesen libertariánus gondolatait mutatja be itt, de még az általa vázolt megkötések hatására sem hiszem, hogy egy működő anarchia tudna kialakulni. A nők alacsony számával indokolja a fura több-férj több-feleség családokat amik kialakultak a Holdon. Érdekes modell, de nagyon bizarr számomra.

Manuel egy számítógép szerelő, akit egy barátja – Mike – megkér egy szívességre. Menjen el az ellenállás gyűlésére, mert ő nem tud, és számoljon be róla.

A *Hatóság*gal szembeni ellenállás ugyan létezik, de leginkább ártalmatlan gyűlésező emberek csapata az egész. Egy felszólaló egy gyűlésen azonban fontos problémára hívja fel a figyelmet: A világuk nem teljesen zárt rendszer: A vizet, ami ritka kincs a lakhatatlan kődarabon, gyakorlatilag exportálják hidropónikus gabona formájában a Földre. Ez a Holdon kialakuló éhínséget vetít előre 5 éves időtávon.

Manuel akarata ellenére belekeveredik a dologba, amikor a Hatóság lecsap a gyűlésre, akik ellenállnak. A rendőrökkel végeznek. Manuel hirtelen az új ellenállás egyik fejeként találja magát, és nekilát megszervezni a Hold felszabadítását. Szerencséjére Mike segít neki…

Vélemény

Bár a Hatóság hozzáállása a víz pazarláshoz nekem nagyon bizarr, szinte elképzelhetetlen hiba egy annyira lakhatatlan környezetben így pazarolni a vizet, nem kiszámítva a hatását. Egyedül ezen kell továbblépni, hogy a történet el tudjon kezdeni kibontakozni. Megéri ezen továbblépni, nagyon érdekel, bár itt-ott kiszámítható volt a történet, főleg a végkifejlet épp azokat a kliséket hozta, amikre számítottam, de az odavezető út nagyon érdekes. Különösen a furcsa társadalom leírása volt érdekes számomra.

1966-ban Hugo díjat nyert a mű. Szerintem nem alaptalanul.

Értékelés: ⁹⁄₁₀, Ajánlott olvasmány!

Destination Moon

Rövid kis tárca a holdutazásról egy nukleáris meghajtású rakétával, mely vizet használ reaktív tömegként. A kor technikai színvonalán viszonylag hihető vízió, pár technikai részletet megvillant, hogy Hitelesebb legyen. Klasszikus hard sci-fi. Csak az odautat írja le. Aki nem annyira bírja a retrot, annak nem sok érdekességet tartogat.

Értékelés: ⁶⁄₁₀

Doublestar

Sikeres politikus nagy vízióval, és küldetéstudattal. Elrabolják. Egy dublőr kell beugorjon helyette. A helyettesítés leírása, és a politikus eszméinek megismerése. A karakterek sajnos nem túl sokszínűek, többnyire a pozitív tézis szerepel, az ellenfeleket pedig kissé arctalannak megtartja. Az intrikát sem bontja ki eléggé. Másfelől érthető, hisz a dublőr csak a megrendelők (a politikus stábja) lencséjén keresztül ismeri az ellenfeleket.

Az interplanetáris birodalom fennmaradása szempontjából fontos eszmét, a nyitottságot és más fajok iránti elfogadást hangsúlyozza. Ma a minden és mindenki más, és ezt nem elég elfogadni, de dicsőíteni kötelező eszmeiség világában nem olyan érdekes ez, mint írásakor, amikor a szabadság hazájában a feketék másodrendű állampolgárok voltak.

Mai szemmel nem olyan lebilincselő mű, de 1956-ban Hugo díjat kapott érte!

Értékelés: ⁷⁄₁₀

Logic of Empire

Egy újabb tárca a kolonizálással járó rabszolgaság felemelkedéséről. Annak hatékonytalanságáról. Rövid, és nem igazán járja körül a témát. A mű 1941-ben készült.

Értékelés: ⁶⁄₁₀

The Last Days of the United States

1980-ban kiadott tanulmány, mely az 1950-es évek ² elejének szemüvegén keresztül az USA szovjet fenyegetéssel szembeni immunizálást fejtegeti. Nem világrengető írás, nem véletlen nem lett korábban kiadva.

Sok szempontból nem jött be ³ a leírt spekuláció, bár tény, hogy az USA túl centralizált, a megapoliszaiban koncentrálódik gazdasági erejének nagyja, és ez sérülékennyé teszi a nukleáris csapásokkal szemben.

Érdekes elolvasni, hogy miként látta a kor egy gondolkodója a problémát és a lehetséges megoldást. Akit nem érdekelnek ilyen kordokumentumok, az kerülje el.

Értékelés: ⁶⁄₁₀

Have Spacesuit, Will Travel

A történet egy fiúról szól. Édesapja kissé furcsa módon neveli. A pénzt egyszerűen egy kosárban tartja. Nincs zsebpénz, nincs a kosárból elvétel sem. Ha kell valami, vagy megoldják, vagy oldd meg magad, bár a szülők segítenek. Ebben a műben is kissé libertariánus utópiája, annak családmodellje sejlik fel.

A főhős, Kip, űrhajós szeretne lenni. Édesapja ezt megtudva ébred rá, hogy a fia iskolája nem a legjobb ehhez, szinte semmi ténylegesen hasznosat nem tanítanak. Fiának saját tanrendet állít össze, aki lelkesen nekilát a tanulásnak, bár álma valóra válása, a Holdra jutás nem túl valószínű, bármily keményen és becsületesen tanul és dolgozik is, hisz még nagyon drága és ritka dolog ez.

Egy szappan gyártó cég reklámkampányában utazást lehet nyerni a Holdra. Kip beleveti magát a versenybe, keményen dolgozik, hogy nyerési esélyét maximalizálja, és családja illetve nyári munkahelyén főnöke is segít benne. Sajnos a fődíjról lemarad, ám vigaszdíjként nyer egy kiszuperált űrruhát, azzal az opcióval, hogy visszaadhatja azt 5000$-ért.

Felújítja az űrruhát, és épp abban “gyakorol”, még egyszer utoljára, mielőtt visszaadja, hogy legyen pénze a tandíjára, amikor egy űrhajó száll le mellette…

A kalandok így kezdődnek, és Kip nem csak a Holdra, de még messzebb is eljut. Találkozik békés és agresszív fajokkal, olyanokkal akik segítenek és tanítanak, és olyanokkal, akik annyira tartanak az emberiség gyors fejlődésétől, és “agresszív hajlamaitól”, hogy arra hajlanak, hogy végső megoldás kellene, mielőtt túl késű lenne…

Ifjúsági könyv, ami érződik is a művön, de szerintem jó olvasmány. Akinek tetszett a Rejtelmes sziget, a Kétévi vakáció vagy a Grant kapitány gyermekei, az szerintem ezt a könyvet is bátran elkezdheti, bár azoknál mélyebb gondolat is van benne.

1958-as mű, 59-ben Hugo díjra jelölték a történetet.

Értékelés: ⁹⁄₁₀, ajánlott, főképp fiataloknak, örökifjúknak.

És még mindig nincs vége!

Jelenleg az I Will Fear No Evil című művét olvasom, ami után újra nekiveselkedek a Number of the Beast-nek, és azokról is beszámolok! Aki nem bírja kivárni, olvassa el maga!

Az utolsó csepp a pohárban a tengerben az óceánban

A költözés a régi szerverről a DigitalOcean infrastruktúrájára megtörtént. Nos, ha nem lenne egy köteg ingyen kreditem náluk, akkor egy perccel sem maradnék tovább náluk. Alapvető dolgok hiányoznak. Így viszont majd egy évig “ingyen” van a hosting. Olyan ez mint a Free Software: szívással fizetsz!

• Még csak most kezdik el tesztelni a team accountokat…
• Csak IaaS van, de az is elég sufni:
  • Alig pár disztrójuk van. Az OpenSuse legalábbis hiányzik, és a CentOS egy halom kaka ahhoz képest.
  • A virtualizációs megoldásuk miatt nem lehet saját imageből telepíteni
  • A virtualizációs megoldásuk miatt nem lehet kernelt upgradelni, legalábbis nem akármire. Ha upgradelsz, akkor hogy érvényre is jusson, nem elég a restart, ki kell kapcsolni a VM-et, a DO webfelületén kiválasztani az új kernelt, és ekkor lehet bebootolni az új kernelt. szánalom
  • Saját image nem lehet, de az ő imageikben legalább nincs LVM, úgyhogy a kulturált backup lehetőségét el lehet felejteni. Valami backupot kínálnak ugyan, de a fentiek tükrében sok jóra nem számítok.

Ezekből látható, hogy miért is olcsóbbak a Microsoft vagy az Amazon szolgáltatásainál. Abszolút nem egy színvonal a szolgáltatásuk sem. Ugyanezen árkategóriában a Vultr nagyobb teljesítményt ad egyes benchmarkok szerint, illetve nincsenek ennyire rugalmatlan megkötései az üzemeltetést illetően. Ez azt is jelenti, hogy az installt végig kell csinálni, nem pedig a DO-nál megszokott <=60 sec hosszú imageből provizionálás van. (Ebben tényleg hozta az ígéreteit a DO, de miért kell ilyen fogyi imageket használni?)

Ansible

Ezek után úgy döntöttem, hogy nem tartós maradásra rendezkedem be. Az üres gépek telepítésére az Ansible-t választottam, és a választásom eddig nem bántam meg. A titkok kezelésére adott megoldásáról igazán szép megoldást nem találtam készen a találatok/irc csatin kapott javaslatok közt, úgyhogy arra egy szebb megoldást csináltam. De ezt egy külön, angol nyelvű írásban részletezem majd ki. A tanácsadóm szerint szakmai kontentot inkább angolul kellene publikálnom. Bízom az értékítéletében!

ÍrjMajom

A publikációm gyakoribbá tétele céljából pedig egy új eszközt próbálok ki a, WriteMonkey-t. Dióhéjban ez egy íróknak szánt zavaró tényezőktől mentes minimalista editor. Beépített MarkDown Extra támogatással. Eddig tetszik, de ha már többet használtam, külön cikket szánok a kritikájának.

Az Android az új PC

Van szerencsém egy céges telefont birtokolni, mely a Sony Xperia J nevű csoda. Az a következtetést vontam le, hogy az Android sikerének titka a jól megtalált felhasználói bázisban keresendő: a törtwindóztelepítő, játéktörő, számítógéphezértő vérpistikék vagy az ideológialiag elvakult linux adminok. Ezen csoport szemében tökéletesen helyettesíti a PC-t, hiszen:

• lehet “rootolni”, és onnantól korlátlan jogokkal garázdálkodni (internetezni?). 1337
• lehet “rootolni”, és megbízhatatlan forrásból beszerzett kalóz szoftvert telepíteni okosba (sic!)
• vannak rá mindenféle jobb-rosszabb játékok.
• nem lehet róla rendesen telefonálni (a PC-ről sem lehet!) ¹
• nincsenek frissítések (PC-re vannak, de a szakértők nem teszik fel, Windows XP SP2 vagy Debian Stable a király!)
• lassúcska, lagzik (de “a Celeron 900 gentooval mindenre elég” huszároknak így is gyorsnak tűnik!)
• vannak “gyorsító programok”, meg “process kilövő, takarító programok” (gzswap, hdd regenerator, stb. felhasználóit célzó kiváló lágyáruk) ²

Ha valaki szerint tévedek, az pedig nem tud kommentelni, szóval a véleményét megtarthatja magának! 😎