Előzmények

Idén év elején munkahelyet váltottam. A jelenlegi munkahelyemen számos béren kívüli juttatás illeti meg a dolgozókat, ezek közül egy apró, de kellemes tétel a korlátlan ingyen kávé a munkahelyen. Mindnyájan tudjuk, hogy a szoftver kávéból készül, így ez kedves és logikus gesztus egyszerre. Itt a kávét automa készülékek készítik kávébabból, ám más italokat is kínálnak ezek a készülékek, különféle porokból. Ezek közül a nem E-szám mentes tételek közül sokak kedvence volt az enyhén mandula aromás ízű Praliné. Egy ideje azonban a Praliné nem érhető el a kávégépekből, helyette a TILTVA felirat fogadja a gombot megnyomó (ekkorra már szomorú) embereket.

A Praliné-partizánok

Sokan beletörődtek a helyzetbe, de nem mindenki! Különféle partizán akciókkal hívják fel egyesek a hatalom képviselőinek figyelmét a helyzet tarthatatlanságára. A munkáltató időnként úgynevezett dolgozói elégedettségi felmérésen próbál anonim adatgyűjtés formájában visszajelzést kapni az alkalmazottak véleményéről. Ez volt az első hely, ahol a Praliné-partizánok lecsaptak! Egyes névtelen egyének (de semmiképpen sem én) olyan választ adtak a felmérés egyetlen szabadszöveges mezőjében az “Ön mit változtatna meg mindenképpen a cég működésén?” kérdésre, hogy:

Visszahoznám a Pralinét a kávéautomatákba!

Ám láthatóan ez sem vezetett eredményre.

A munkáltató időnként úgynevezett “All employee Meeting”-eken tájékoztatja a dolgozókat az olyan ügyekről, melyek minden dolgozót érinthetnek. Az általánosan bevett gyakorlattal ellentétben itt adnak a látszatra, hogy számít is az egyes dolgozók véleménye: Ezeken az eseményeken egy kivetítőre kerülnek ki az erre az alkalomra létrehozott weboldalra az esemény során beküldött kérdések, amiket az esemény végén meg is válaszol a vezetőség! A legutóbbi AEM alkalmával a partizánok elérkezettnek ítélték az időt, hogy lecsapjanak. Egy névtelen partizán (és ismét kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy semmiképpen sem jómagam) beküldte a “Miért nem érhető el már a Praliné a kávégpekből?” kérdést, így szembesítve a vezérigazgatót a néphangulattal! Hatalmas ováció keretében kérték számon rajta a feldühödött dolgozók, akiknek ekkor nyílt fel a szemük! A vezérigazgató, látva a közhangulatot, megnyugtatta a tömeget, hogy ő semmiképp nem rendelt el ilyet, nem is tudott erről a szörnyűségről, ám sajnos a helyszínen nem tudott magyarázattal szolgálni, és ügyesen a szönyeg alá seperte az ügyet. A tömeg szétszéledt, és ahogy a tömeg szokta, egy hétvége alatt már el is felejtette a dolgot.

Fény derül az igazságra

A Tömeg talán felejt, de egy igazi Praliné-partizán sosem felejt! Ma sikerült egy névtelen praliné-partizánnak (és semmiképpen sem nekem) utánajárnia, hogy ki felelős a kegyetlenségért: Az automatákat üzemeltető cég nem tölti többé fel a Praliné tartályt, mivel a por valami módon összetapad, és eltömíti a gép adagolórendszerét. Erre megoldásnak azt hitték a kapzsi imperialista burzsoák, hogy megoldás, ha elveszik az egyszerű dolgozó emberektől azt, ami nekik jár. A szakszervezet elzárkózott a támogatásunktól, de mi (semmiképp sem én) nem adjuk fel a harcot, ha mégoly sok megvásárolt ügynök kikosarazását is kell elviselni addig!

Ez a harc lesz a végső…

Természetesen bizottságot fogunk alapítani, és nem adjuk fel a harcot, míg a Pralinét vissza nem szerezzük! Addig is praliné-ellenőrzési kvótákat szabunk ki: ezek határozzák meg, hogy melyik emeleten melyik partizán mely alkalmakkor köteles ellenőrizni, hogy a probléa megoldódott-e már magától. Természetesen semmiképpen sem én!