Bár a legutóbbi hackathonos írásom óta már más helyen lapátolom a hozzáadott értéket, de itt is szokás hasonló eseményeket szervezni. Itt tematikus, csapatépítő versenyeket szoktunk tartani időnként, amik szegről-végről a cég profilját érintik.

Mivel (többek közt) logisztikával (is) foglalkozunk, ezért volt a legutóbi alkalommal egy raktár kirámolása a feladat egy robotot vezérelve. A feladatot Sokoban néven is ismerheti a kedves olvasó 😀.

A csapatok mindegyike szotver-fejlesztő, matematikus, és projektvezető tagokból állt volna össze, ám távollét miatt a mi csapatunk matematikus nélkül maradt. Eleinte viccelődtünk is azzal, hogy előnyben is vagyunk, és mivel így a határidőkön belül egy solvert nem volt esélyünk elkészíteni, elkezdtük a jó öreg fake it till you make it módszerrel elkészteni a megoldásunkat. Mint kiderült, nekünk sikerült az első pályára elsőként megoldást készíteni, a többi csapat a matematikus tagok privát solverjeit, illetve egyéb off-the-shelf solvereket próbált adaptálni, míg mi leszámoltuk négyzetrácsos papíron a lépéseket, és bedrótoztuk a kódba. 😈 19-re lapot húztunk, és bejött!

A második fordulónál mi is elkezdtük egy solver fejlesztését. Erőink megosztva ezzel párhuzamosan a megoldásunk lépés-felvevő és visszajátszó, valamint távirányítási képességgel is felvérteztük, nem bízva abban, hogy a solverünk kész lesz. Ezzel ismét megelőztük a többi csapatot, akiket különféle problémák lassítottak amúgy kifinomultabb megoldásaik elkészítésében.

A végső erőpróbánál kiderült, hogy volt csapat ahol annyi problémával szembesültek, hogy néhány tagjuk feladta a reményt, és a mi csapatunkhoz hasonlóan startup-trükkökhöz folyamodott volna inkább. Ők hangzatos marketing anyagot készítettek, míg a megoldás még a horizonton sem volt, hátha ez elég lenyűgözni a befektetőket. 🤑

Crates and Money landing page screenshot

Így történt, hogy a technikailag legkifinomultabb megoldás exceptiont dobott a demó alatt, nem futott végig. Én egyik kézzel nyomkodtam billentyűzeten a robot távirányítását, miközben másik kezemmel gesztikuláltam, és arról besztéltem, hogy az algortimuson gyorsítani kell, az egyértelmű, de már működik! A harmadik csapat pedig egy fergeteges weblappal állt elő: a Crates And Money cég startupokat idéző honlapjával! (Azonban programot nem tudtak bemutatni)

Nukleáris Bitcoin bánya

Avagy a nyílt internet ára egy zárt városban

Ahogy egykoron a Szovjetúnióban voltak, úgy a mai Oroszországban is vannak úgynevezett zárt városok. Ezek a helyek többnyire nemzetbiztonsági megfontolásokból kerülnek ilyen beosorlás alá, mivel valamilyen stratégiai jelentőségű tevékenység folyik itt: hadi-, nukleáris- vagy űripari kutatás-fejlesztés, gyártás. Nem börtönként kell tehát ezt elképzelni (a sztálini időkben ez rosszabb lehetett), hisz magasan képzett specialistákra van szükség ezekhez a tevékenységekhez, csupán külön engedély nélkül nem lehet sem beutazni, sem eluzatni a városból.

A Nyizsnij-Novgorodi területen elterülő Szarov is egy ilyen zárt város, az Atomfizikai kutatóintézet otthone. Itt nukleáris fegyvereket fejlesztenek, ami indokolja a fokozott biztonságot. Ahogy az Amerikai Egyesült Államokban, úgy az Oroszországi Föderációban is főként szimulációk alapján zajlik a nukleáris fegyverek fejlesztése manapság, amihez szuperszámítógépkre van szükség. Emiatt található itt a föderáció egyik ilyen nagyteljesítményű berendezése.

Miért is írok erről? Mivel a manapság dúló Bitcoin-őrület elérte Szarov városát is! Történt ugyanis, hogy néhány kutató az említett intézetben arra jutott, hogy atomjó üzlet lenne ezt a számítási kapacitást saját hasznukra kriptopénz bányászatra kölcsönvenni. Egy probléma volt csupán: a bányászathoz internet kapcsolat szüséges a feladványok és megoldások a bitcoin-hálózattal szinkronizálása miatt.

Nem túl meglepő módon a titkos fegyverfejlesztéseken dolgozó számítógép nincs az internetre kötve. Hőseink azonban nem adták itt fel, és épp a probléma áthidalásán dolgoztak, amikor is a titkosszolgálat kollégái a tiltott hálózati forgalmazás érzékelése után szintúgy munkáhz láttak.

A hír már nem szól arról, mi történt hőseinkkel, de Oroszországról lévén szó szerintem az álmuk legalábbis részben teljesül: valószínűleg rengeteget fognak bányászni… egy munkatáborban.

Magyar Kultúra napja

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Napközben eszembe jutott Kölcsey Ferenc Huszt című verse a ködbe vesző tanulmányaimból. Egy percre félre is tettem a munkát, és újraolvastam a verset:

Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Kölcsey Ferenc
Cseke, 1831. december 29.

Hazaérve olvastam, hogy ma van a Magyar Kultúra napja, melyet 1989 óta ünneplünk, annak emlékére, hogy a Himuszt ezen a napon tisztázta le Kölcsey 1823-ban, Csekén.

Kicsit eltűnődtem, hogy vannak-e véletlenek.

Jalopy

Trabantba szállni élvezet…

Kollégám, blokkcsénbela ajánlotta a Jalopy nevű játékot. A játék elég egyszerű: egy Trabant 601 Deluxe (a játékban az első űrhajós kutya és a Szovjetúnió dicsősége nyomán Laika 601 Deluxe) tulajdonosaként a rendszerváltás napjaiban kell autókázni a keleti blokk útjain. Mindenféle kaladokat lehet közben átélni, többnyire a Laika lerobbanása miatt, amiket a keleti blokk hiánygazdasága súlyosbít.

Mindez persze eléggé stilizáltan, nem túlbonyolítva. Szerintem a készítő jól eltalálta a retró/szocializmus kritika/indie/játék arányokat. Van néhány város, köztük néhány úttal. Az autó néhány alkatészből áll, valamint négy kerekből. Ezek mind elromolhatnak. Az üzemanyag kifogyhat, ahogy a az ablakmosó folyadék is. Üzemanyag vagy karburátor nélkül nem mégy tovább, de légszűrő vagy ablakmosó nélkül még elpöfékelhetsz egy darabig. A javítások, pót-, vagy éppen tuning-alkatrészek pedig pénzbe kerülnek. A jó kis keletnémet márka pedig nem terem a réten! Illetve… az út mellett teherautóról leesett dobozokat lehet találni, tartalmuk pedig eladni, illetve roncs Laikák is hevernek néhol elhagyottan az út szélén, amikből néha értékes alkatrészeket lehet kimenteni. Emellett csempészni is lehet, vagy üzérkedni a hiánycikkekkel.

A főmenü gyengén odaretusált atlasszal és autó kézikönyvvel

Mennyi idő alatt un erre rá az ember? Nem tudom, én eddig 10 órát játszottam vele, és még legalább ennyi benne van. A kampányban Törökországba kell kirándulni Lütfi bácsi társaságában. Egyszerűen jó érzés csapatni Lütfi bácsi társaságában a Jugoszláv tengerparton, miközben szól a keletnémet szintipop, majd Dubrovnikba érkezve lemosni az autót. Mókás 3 defektes kerékkel (4 különféle gumival!) végigvergődni Bulgáriában a földutakon. Sajnos elég bugos a játék. Ez mondjuk az újrajátszhatóságot növeli: van, hogy újra és újra végig kell menni ugyanazon az úton, hogy egyszer el is fogaja a küldetést. 😎

Mindezzel együtt nagyon pihentető, lazító a játék, talán a folyamatos gondolkodást alig igénylő mikromenedzsment miatt. Valahogy frusztrál, de egyben szórakoztat is amikor a semmi közepén kifogy az üzemanyag (mégis meg kellett volna javítani azt az üzemanyag tartályt!), és vagy tolom a kocsit, vagy fogok egy benzines kannát, és sétálok egy jót… A séta után a benzinkútnál kiderül, hogy a pénztárcámat az autóban felejtettem. 210 kilométerre. Úgyhogy inkább kilépek…

A kicsit viseletes Laikám Berlinben a garázs előtt

Megfogadtam már a Rust kapcsán, hogy soha többé nem veszek *Steam Early Access*ben elérhető játékot. A Jalopyval kivételt tettem, és nem bántam meg. Bár én leakciózva jutottam hozzá, de még a normál árat is megéri, a játékot javaslom. A legzavaróbb hibák remélhetőleg hamarosan javításra kerülnek, hogy csak a szórakoztató rész maradjon meg a játékból!

Értékelésem: 810 Javasolt, megyek megszerzem azt a Carbolyte karburátort!

Évbúcsúztató borítóképekkel

A szépségért szenvedni kell - névtelen frontend fejlesztő

Itt az év vége. Reményeimmel szemben nem sokat írtam az év végi pihenő időszakban, csak egy kicsit csiszoltam az oldal témáján. Immár borítóképek is vannak az írásokhoz az oldalon.

A borítóképekről

Amit szerettem volna, abból fel kellett adnom valamennyit. A képek főlé szerettem volna a címet kiíírni, hasonlóan ahhoz, ahogy most van. A cím szürke doboza mögött azonban elmosódva szerettem volna megjeleníteni a képet. Mindezt reszponzívan. Van is erre egy egyelőre kísérleti fázisban lévő funkció:

backdrop-filter: blur(3px);

Sajnos ehhez nem folyamodhattam, ám találtam egy lehetséges megoldást. Valahol elrontottam menet közben, úgyhogy inkább a működő, egyszerűbb megoldást választottam, és a csicsát feladtam. Egyelőre.

Évértékelő

Milyen volt 2017? Nem rossz. Az új munkahelyen megtaláltam a helyem, érdekes kihívásokkal szembesültem, amik nagyjával meg is birkóztam magam, vagy a kollégák segítségvel. Az oldalt migráltam Hugo alapokra. Újra írok, foglalkozom vele. De mi történt még?

Voltam egy futóversenyen. Kissé kiábrándító volt amikor idős, hatvanöt év körüli férfi illetve rékbeteg kisgyerek hagyott le, de végigcsináltam a szakaszom. Kezdésnek nem rossz. Lesz ez még jobb is!

Pár év kihagyás után ismét túráztam. Igaz, hogy csak kétszer és rövid kis túrák voltak még ezek, de minden újrakezdés nehéz. Jövőre felpörgetem magam, mert a várost nem bírom már!

Nem volt fenomenális a nyaralás. Talán majd jövőre. Az ingerek minőségi és mennyiségi mutatói nem vágtak egybe az igényeimmel.

A Windows Phone meghalt, és ezzel én is Androidra pártoltam. Mostanra már kiforrta magát, és elég használható.

Autót nem sikerült vennem az idén, ez a következő nagy projekt. Majd meglátjuk, sikerül-e nem nagyon elbaltázni. Egyelőre ott tartok, hogy kiszámoltam, és nekem az elektromos autók nem érik meg. Jövőre több kapacitást szánok a témára.

Kitiltottak a HackerNews-ről, mert nem értettem egyet az *echo chamber*rel. Nothing of value was lost.

Vettem egy szép karórát. Automata. Elegáns. Szeretem.

Öt éve költöztem a jelenlegi lakásomba. Mostanra kezdenek elromlani a felújított dolgok. Az olcsó akril kád kilukadt. Kipurcant a mosogatógépem: szerencse, hogy nem gyújtotta fel a lakást. Sokminden van még körülöttem, ami mostanság már bármikor elromolhat. Alig várom :S

Megnéztem a Stranger Things 2. évadját is. Elég jó lett ez is. Várom a harmadikat, hogy jövőre is legyen mit nézni a téli szünetben.

Instagram művész lettem, és már abból élek! (Nem és nem, de rákaptam a fotók ista-ízlésnek megfelelőre átfilterezgetésére. 😄)

Kissé ráuntam az olvasásra. Amikor időm van rá, akkor szellemi kapacitásom vagy türelmem nincs. Időm pedig nem túl gyakran van.

A Skype iszonyat rossz lett. Alternatívát keresve átálltam a Telegram chat alkalmazásra. Az IRC huszárok szerinti felesleges funkciók, mint szinkronizált előzmények, képek beágyazva megjelenítése és a trendy tini csetapp közötti spektrumban még épp jó helyen van, el tudom viselni, nagyjából hasznos és jópofa a legtöbb funkciója, ami pedig nem az, azt sem tolja folyton az arcomba. (Viber matricák?) Remélem az FSZB még sokáig finanszírozza az üzemeltetést, mert a fizetős matricáktól agybajt kapok.

Idén többet főztem, mint korábban, és ki-kimozdulok a komfortzónámból is a bonyolultabb fogások felé, egyelőre kudarcok nélkül. (Fontolva haladok, apró lépésekkel, hogy kitartsok a nyerő sorozat)

Sajnos a kriptopénz-őrületből kimaradtam, nem nyertam nagyot rajta, és úgy vélem, hogy már késő beszállni. Ezen kívül nem is nagyon tetszik az egész, mivel nem old meg valós problémát, de ki tudja, lehet, hogy velünk marad. Pár más tuti bizniszt is kihagytam, de azért éhen nem maradok így sem. 🙂

Milyen volt tehát ez az év? Mozgalmas, de mégis egyhangú. Munkával és tanulással tele, ami azonban meghozta gyümölcsét. Eredményes, fárasztó év volt. Soha rosszabbat!

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!