Robert Heinlein munkásságára a Csillagközi Invázió kapcsán figyeltem fel, és életrajzát olvasva nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes lehet megismerni a munkásságát. Egy a címek hangzatosságán alapuló súlyozást alkalmazva, véletlen merítettem a rendelkezésemre álló műveiből. Ezekről foglalom össze a véleményem.

Az előző olvasónapló

Mérnöki képzésének (melyet ugyan nem fejezett be) jól látható a hatása a műveiben. Bár elsősorban hard-scifiként jellemezhetőek az írásai, többnyire inkább a társadalmi kérdésekre helyezte a hangsúlyt. A rabszolgaság, illetve a szabadság kérdése egyik központi témája, bár a szexuális szabadság kérdését is újra és újra előveszi, különféle alternatív párkapcsolati formákat vázolva fel. Főbb művei üzenete időtálló, bár kevésbé aktuális, ezért érdemes időbeli kontextusba helyezni őket.

Legtöbb művét angol nyelven olvastam, így a fordítások minőségéről nem nagyon tudok nyilatkozni. A Starship Troopers fordítása tisztességes, jó munka volt.

The Moon is a Harsh Mistress

Rabszolgaság, ostor nélkül. Poli- és multigámia. Működő anarchia. Libertariánus utópia… mígnem kiderül, hogy a jövő sötét árnyakat rejt. Ekkor fogan meg egy gondolat: Szabadságharc. Magyar címe: A Hold börtönében.

Kicsit bővebben:

A Holdon működő kolóniákban gyakorlatilag rabszolgaként tartják az embereket. Ez a rabszolgaság mégis más, mint amit korábban látott a világ. Nincs korbács, nincs ostor, nincs kínzás. Alig pár őr van a Felügyelő mellett a Holdon. Az emberek azonban az alacsony Gravitáció miatti fiziológiai változások miatt nem hagyhatják el börtönük, és mivel mindenért fizetni kell (az ivóvízért, és a levegőért is), ezért kénytelenek dolgozni. Az exportcikkeik azonban csak nyomott áron veszi át a Hatóság, és sok cikkből importra szorulnak. Ezek alapján a gyarmati polgárok bár jogilag nem rabszolgák, implicit mégis azok. 1

A Holdon hivatalosan az a Földi nagyhatalmak által irányított Hatóság gyakorolja a hatalmat, gyakorlatilag azonban anarchia van. Anarchia, ami a külső kényszerek miatt működik. Heinlein szélsőségesen libertariánus gondolatait mutatja be itt, de még az általa vázolt megkötések hatására sem hiszem, hogy egy működő anarchia tudna kialakulni. A nők alacsony számával indokolja a fura több-férj több-feleség családokat amik kialakultak a Holdon. Érdekes modell, de nagyon bizarr számomra.

Manuel egy számítógép szerelő, akit egy barátja – Mike – megkér egy szívességre. Menjen el az ellenállás gyűlésére, mert ő nem tud, és számoljon be róla.

A *Hatóság*gal szembeni ellenállás ugyan létezik, de leginkább ártalmatlan gyűlésező emberek csapata az egész. Egy felszólaló egy gyűlésen azonban fontos problémára hívja fel a figyelmet: A világuk nem teljesen zárt rendszer: A vizet, ami ritka kincs a lakhatatlan kődarabon, gyakorlatilag exportálják hidropónikus gabona formájában a Földre. Ez a Holdon kialakuló éhínséget vetít előre 5 éves időtávon.

Manuel akarata ellenére belekeveredik a dologba, amikor a Hatóság lecsap a gyűlésre, akik ellenállnak. A rendőrökkel végeznek. Manuel hirtelen az új ellenállás egyik fejeként találja magát, és nekilát megszervezni a Hold felszabadítását. Szerencséjére Mike segít neki…

Vélemény

Bár a Hatóság hozzáállása a víz pazarláshoz nekem nagyon bizarr, szinte elképzelhetetlen hiba egy annyira lakhatatlan környezetben így pazarolni a vizet, nem kiszámítva a hatását. Egyedül ezen kell továbblépni, hogy a történet el tudjon kezdeni kibontakozni. Megéri ezen továbblépni, nagyon érdekel, bár itt-ott kiszámítható volt a történet, főleg a végkifejlet épp azokat a kliséket hozta, amikre számítottam, de az odavezető út nagyon érdekes. Különösen a furcsa társadalom leírása volt érdekes számomra.

1966-ban Hugo díjat nyert a mű. Szerintem nem alaptalanul.

Értékelés: 910, Ajánlott olvasmány!

Destination Moon

Rövid kis tárca a holdutazásról egy nukleáris meghajtású rakétával, mely vizet használ reaktív tömegként. A kor technikai színvonalán viszonylag hihető vízió, pár technikai részletet megvillant, hogy Hitelesebb legyen. Klasszikus hard sci-fi. Csak az odautat írja le. Aki nem annyira bírja a retrot, annak nem sok érdekességet tartogat.

Értékelés: 610

Doublestar

Sikeres politikus nagy vízióval, és küldetéstudattal. Elrabolják. Egy dublőr kell beugorjon helyette. A helyettesítés leírása, és a politikus eszméinek megismerése. A karakterek sajnos nem túl sokszínűek, többnyire a pozitív tézis szerepel, az ellenfeleket pedig kissé arctalannak megtartja. Az intrikát sem bontja ki eléggé. Másfelől érthető, hisz a dublőr csak a megrendelők (a politikus stábja) lencséjén keresztül ismeri az ellenfeleket.

Az interplanetáris birodalom fennmaradása szempontjából fontos eszmét, a nyitottságot és más fajok iránti elfogadást hangsúlyozza. Ma a minden és mindenki más, és ezt nem elég elfogadni, de dicsőíteni kötelező eszmeiség világában nem olyan érdekes ez, mint írásakor, amikor a szabadság hazájában a feketék másodrendű állampolgárok voltak.

Mai szemmel nem olyan lebilincselő mű, de 1956-ban Hugo díjat kapott érte!

Értékelés: 710

Logic of Empire

Egy újabb tárca a kolonizálással járó rabszolgaság felemelkedéséről. Annak hatékonytalanságáról. Rövid, és nem igazán járja körül a témát. A mű 1941-ben készült.

Értékelés: 610

The Last Days of the United States

1980-ban kiadott tanulmány, mely az 1950-es évek 2 elejének szemüvegén keresztül az USA szovjet fenyegetéssel szembeni immunizálást fejtegeti. Nem világrengető írás, nem véletlen nem lett korábban kiadva.

Sok szempontból nem jött be 3 a leírt spekuláció, bár tény, hogy az USA túl centralizált, a megapoliszaiban koncentrálódik gazdasági erejének nagyja, és ez sérülékennyé teszi a nukleáris csapásokkal szemben.

Érdekes elolvasni, hogy miként látta a kor egy gondolkodója a problémát és a lehetséges megoldást. Akit nem érdekelnek ilyen kordokumentumok, az kerülje el.

Értékelés: 610

Have Spacesuit, Will Travel

A történet egy fiúról szól. Édesapja kissé furcsa módon neveli. A pénzt egyszerűen egy kosárban tartja. Nincs zsebpénz, nincs a kosárból elvétel sem. Ha kell valami, vagy megoldják, vagy oldd meg magad, bár a szülők segítenek. Ebben a műben is kissé libertariánus utópiája, annak családmodellje sejlik fel.

A főhős, Kip, űrhajós szeretne lenni. Édesapja ezt megtudva ébred rá, hogy a fia iskolája nem a legjobb ehhez, szinte semmi ténylegesen hasznosat nem tanítanak. Fiának saját tanrendet állít össze, aki lelkesen nekilát a tanulásnak, bár álma valóra válása, a Holdra jutás nem túl valószínű, bármily keményen és becsületesen tanul és dolgozik is, hisz még nagyon drága és ritka dolog ez.

Egy szappan gyártó cég reklámkampányában utazást lehet nyerni a Holdra. Kip beleveti magát a versenybe, keményen dolgozik, hogy nyerési esélyét maximalizálja, és családja illetve nyári munkahelyén főnöke is segít benne. Sajnos a fődíjról lemarad, ám vigaszdíjként nyer egy kiszuperált űrruhát, azzal az opcióval, hogy visszaadhatja azt 5000$-ért.

Felújítja az űrruhát, és épp abban “gyakorol”, még egyszer utoljára, mielőtt visszaadja, hogy legyen pénze a tandíjára, amikor egy űrhajó száll le mellette…

A kalandok így kezdődnek, és Kip nem csak a Holdra, de még messzebb is eljut. Találkozik békés és agresszív fajokkal, olyanokkal akik segítenek és tanítanak, és olyanokkal, akik annyira tartanak az emberiség gyors fejlődésétől, és “agresszív hajlamaitól”, hogy arra hajlanak, hogy végső megoldás kellene, mielőtt túl késű lenne…

Ifjúsági könyv, ami érződik is a művön, de szerintem jó olvasmány. Akinek tetszett a Rejtelmes sziget, a Kétévi vakáció vagy a Grant kapitány gyermekei, az szerintem ezt a könyvet is bátran elkezdheti, bár azoknál mélyebb gondolat is van benne.

1958-as mű, 59-ben Hugo díjra jelölték a történetet.

Értékelés: 910, ajánlott, főképp fiataloknak, örökifjúknak.

És még mindig nincs vége!

Jelenleg az I Will Fear No Evil című művét olvasom, ami után újra nekiveselkedek a Number of the Beast-nek, és azokról is beszámolok! Aki nem bírja kivárni, olvassa el maga!


  1. Vajon Magyarország gyarmat? Vajon rabszolgák vagyunk? Innen legalább el lehet menni. [return]
  2. Valószínűleg akkoriban (az 1950-es években) készült, de a pontos idejét nem tudom. [return]
  3. Nem vált valóra. (Ellentétben a mai szlenggel, azaz azzal, hogy nem tetszett) [return]