Az utolsó csepp a pohárban a tengerben az óceánban

A költözés a régi szerverről a DigitalOcean infrastruktúrájára megtörtént. Nos, ha nem lenne egy köteg ingyen kreditem náluk, akkor egy perccel sem maradnék tovább náluk. Alapvető dolgok hiányoznak. Így viszont majd egy évig “ingyen” van a hosting. Olyan ez mint a Free Software: szívással fizetsz!

Ezekből látható, hogy miért is olcsóbbak a Microsoft vagy az Amazon szolgáltatásainál. Abszolút nem egy színvonal a szolgáltatásuk sem. Ugyanezen árkategóriában a Vultr nagyobb teljesítményt ad egyes benchmarkok szerint, illetve nincsenek ennyire rugalmatlan megkötései az üzemeltetést illetően. Ez azt is jelenti, hogy az installt végig kell csinálni, nem pedig a DO-nál megszokott <=60 sec hosszú imageből provizionálás van. (Ebben tényleg hozta az ígéreteit a DO, de miért kell ilyen fogyi imageket használni?)

Ansible

Ezek után úgy döntöttem, hogy nem tartós maradásra rendezkedem be. Az üres gépek telepítésére az Ansible-t választottam, és a választásom eddig nem bántam meg. A titkok kezelésére adott megoldásáról igazán szép megoldást nem találtam készen a találatok/irc csatin kapott javaslatok közt, úgyhogy arra egy szebb megoldást csináltam. De ezt egy külön, angol nyelvű írásban részletezem majd ki. A tanácsadóm szerint szakmai kontentot inkább angolul kellene publikálnom. Bízom az értékítéletében!

ÍrjMajom

A publikációm gyakoribbá tétele céljából pedig egy új eszközt próbálok ki a, WriteMonkey-t. Dióhéjban ez egy íróknak szánt zavaró tényezőktől mentes minimalista editor. Beépített MarkDown Extra támogatással. Eddig tetszik, de ha már többet használtam, külön cikket szánok a kritikájának.