Itt az év vége. Reményeimmel szemben nem sokat írtam az év végi pihenő időszakban, csak egy kicsit csiszoltam az oldal témáján. Immár borítóképek is vannak az írásokhoz az oldalon.

A borítóképekről

Amit szerettem volna, abból fel kellett adnom valamennyit. A képek fölé szerettem volna a címet kiírni, hasonlóan ahhoz, ahogy most van. A cím szürke doboza mögött azonban elmosódva szerettem volna megjeleníteni a képet. Mindezt reszponzívan. Van is erre egy egyelőre kísérleti fázisban lévő funkció:

backdrop-filter: blur(3px);

Sajnos ehhez nem folyamodhattam, ám találtam egy lehetséges megoldást. Valahol elrontottam menet közben, úgyhogy inkább a működő, egyszerűbb megoldást választottam, és a csicsát feladtam. Egyelőre.

Évértékelő

Milyen volt 2017? Nem rossz. Az új munkahelyen megtaláltam a helyem, érdekes kihívásokkal szembesültem, amik nagyjával meg is birkóztam magam, vagy a kollégák segítségével. Az oldalt migráltam Hugo alapokra. Újra írok, foglalkozom vele. De mi történt még?

Voltam egy futóversenyen. Kissé kiábrándító volt amikor idős, hatvanöt év körüli férfi illetve rákbeteg kisgyerek hagyott le, de végigcsináltam a szakaszom. Kezdésnek nem rossz. Lesz ez még jobb is!

Pár év kihagyás után ismét túráztam. Igaz, hogy csak kétszer és rövid kis túrák voltak még ezek, de minden újrakezdés nehéz. Jövőre felpörgetem magam, mert a várost nem bírom már!

Nem volt fenomenális a nyaralás. Talán majd jövőre. Az ingerek minőségi és mennyiségi mutatói nem vágtak egybe az igényeimmel.

A Windows Phone meghalt, és ezzel én is Androidra pártoltam. Mostanra már kiforrta magát, és elég használható.

Autót nem sikerült vennem az idén, ez a következő nagy projekt. Majd meglátjuk, sikerül-e nem nagyon elbaltázni. Egyelőre ott tartok, hogy kiszámoltam, és nekem az elektromos autók nem érik meg. Jövőre több kapacitást szánok a témára.

Kitiltottak a HackerNews-ről, mert nem értettem egyet az *echo chamber*rel. Nothing of value was lost.

Vettem egy szép karórát. Automata. Elegáns. Szeretem.

Öt éve költöztem a jelenlegi lakásomba. Mostanra kezdenek elromlani a felújított dolgok. Az olcsó akril kád kilukadt. Kipurcant a mosogatógépem: szerencse, hogy nem gyújtotta fel a lakást. Sokminden van még körülöttem, ami mostanság már bármikor elromolhat. Alig várom :S

Megnéztem a Stranger Things 2. évadját is. Elég jó lett ez is. Várom a harmadikat, hogy jövőre is legyen mit nézni a téli szünetben.

Instagram művész lettem, és már abból élek! (Nem és nem, de rákaptam a fotók ista-ízlésnek megfelelőre átfilterezgetésére. 😄)

Kissé ráuntam az olvasásra. Amikor időm van rá, akkor szellemi kapacitásom vagy türelmem nincs. Időm pedig nem túl gyakran van.

A Skype iszonyat rossz lett. Alternatívát keresve átálltam a Telegram chat alkalmazásra. Az IRC huszárok szerinti felesleges funkciók, mint szinkronizált előzmények, képek beágyazva megjelenítése és a trendy tini csetapp közötti spektrumban még épp jó helyen van, el tudom viselni, nagyjából hasznos és jópofa a legtöbb funkciója, ami pedig nem az, azt sem tolja folyton az arcomba. (Viber matricák?) Remélem az FSZB még sokáig finanszírozza az üzemeltetést, mert a fizetős matricáktól agybajt kapok.

Idén többet főztem, mint korábban, és ki-kimozdulok a komfortzónámból is a bonyolultabb fogások felé, egyelőre kudarcok nélkül. (Fontolva haladok, apró lépésekkel, hogy kitartson a nyerő sorozat)

Sajnos a kriptopénz-őrületből kimaradtam, nem nyertam nagyot rajta, és úgy vélem, hogy már késő beszállni. Ezen kívül nem is nagyon tetszik az egész, mivel nem old meg valós problémát, de ki tudja, lehet, hogy velünk marad. Pár más tuti bizniszt is kihagytam, de azért éhen nem maradok így sem. 🙂

Milyen volt tehát ez az év? Mozgalmas, de mégis egyhangú. Munkával és tanulással tele, ami azonban meghozta gyümölcsét. Eredményes, fárasztó év volt. Soha rosszabbat!

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Azt hiszem minden férfi életében eljön egy pont, hogy a családja biztonságának megteremtése, és az otthonteremtés lesz legfőbb célja. A biztonság azonban relatív, és minden fenyegetésre felkészülni nem csak lehetetlen, de nagyon költséges is. Engem is érdekel valamelyest – az itthoni átlagnál talán jobban – a krízishelyzetekre felkészülés, vagy ahogy angolul mondják: prepping. Ahogy fontos, hogy legyen pénzügyi tartaléka egy háztartásnak, úgy fontos szerintem az is, hogy néhány napi ivóvíz, némi tartós élelem legyen otthon, ha valami váratlan krízishelyzet miatt átmeneti fennakadások volnának az ellátásban. Nem kell az amerikai bunkerépítő, raktártöltögető szélsőségekre gondolni, nem érdemes atomháborúra készülni, és sok mindent raktározni sem. Egy ipari katasztrófa, árvíz, vihar azonban ha nem is gyakori, de valós fenyegetés, ami miatti akár több napra kimaradhat a közműellátás, kiürülhetnek a boltok. Egy ilyen helyzet jó, ha nem éri teljesen készületlenül az embert. Nem kell raktárhelyiségre gondolni, elég némi kétszersültre, pár készétel-konzervre, aszalt gyümölcsre, pár zsugor vízre, és egy turista gázfőzőre gondolni, mint a kockázatot olcsón kezelő megoldásra.

A tartósítás története…

Napjainkban a tartós élelmiszer olcsó, könnyen hozzáférhető, és megfelelő tárolás mellett évekig nem kell aggódni a fogyaszthatósága miatt. Hány évig? Akár évtizedekig!

A tartósítás tudománya ősi, de az elmúlt 200 év nagy áttöréseket hozott benne. Már az ókorban számos tartósítási folyamat ismert volt, és ezek a középkorban sem változtak gyökeresen. Azonban mint oly sok tudományt az emberiség történetében, a hétköznapi élet igényein túl a hadviselés különleges igényei adtak lökést a tartósítás fejlőésének is. Míg az ókorban óta magokat és szárított javakat vittek a katonák, valamint egész csordákat hajtottak a sereggel együtt, az újkorban ez megváltozott. Franciaországban célirányos kutatást indítottak a hadsereg élelmezésének megreformálására, mert a korábbi módszerek nem voltak képesek a tömeghadsereg igényeit stabilan kiszolgálni. A korábbi élelmezési módszerek a hadsereg mobilitását is korlátozták, emellett gyakran nem biztosítottak kellő változatosságot így hiánybetegségekhez vezettek. Amikor a francia hadsereg több embert vesztett az élelmezés mennyiségi és minőségi hiányosságai miatt, mint az ellenség miatt, lépni kellett. 1795-ben pályázatot írt ki az francia belügyminisztérium a hadsereg élelmezési problémáinak enyhítésére. 1802-ben Nicolas Appert cukrász új módszert dolgozott ki a tartósításra: : légmentesen zárt üvegedényben forralással tartósította az élelmiszert. Az olyannyira működőképesnek bizonyult, hogy 1810-ben Napóleon meg is jutalmazta új tartósítási találmányáért. Angliában Peter Durand fejlesztette tovább a technológiát: fém edénybe zárta az élelmiszert, így a ma ismert fémkonzerv első változata is megszületett. 1813-tól már nagyüzemileg állították elő a fém konzerveket. Így lehetővé vált az élelem (egy részének) hátországban elkészítése, és kisebb logisztikai gondot jelentett, mint a hozzávalók frissen, akár élve, saját lábán helyszínre szállítása.

A tartós ételek gyártása sokáig nem fejlődött számottevően, míg nem a 2. világháború során az Egyesült Államokban kidolgoztak egy új élelmiszer tartósítási módot: a fagyasztva szárítást, más nevén a liofilezést vagy liofilizálást. Ősidők óta ismert tartósítási eljárás a szárítás, viszont a fagyasztva szárítás jobban megőrzi a tartósított élelmiszert mint a melegítéses szárítás, azonban a liofilizálásához a vákuumtechnológa fejlettsége is szükséges volt, ugyanis a fagyasztott élelem körüli alacsony nyomás miatt szublimál el a víz, szárítva ki az élelmet. A módszer alapját 1906-ban két francia tudós találta fel, Jacques-Arsène d’Arsonval és segédje Frédéric Bordas. A sors fintora, hogy ezt a technológiát is az angolszászok vitték sikerre, ahogy tették a konzervgyártással is.

Míg a konzervek azért maradnak fogyaszthatóak, mert a bennük levő mikroorganizmusokat a pasztőrözés elpusztítja, és a légmentes zárás miatt tisztán tartja további mikroorganizmusoktól, addig a szárított ételeken a mikroorganizmusok víz híján nem maradnak életben, és nem tudják lebontani az elélmiszert. A szírított ételek szárazon tartása tehát létfontosságú a frissen tartásukhoz, így általában ezeket is víz és légmentesen csomagolják. A liofilizált étellel a hétköznapokban az instant kávé formájában találkozhatunk a legkönnyebben.

Az Egyesült Államok a 2. világháború után szuperhatalomként a katonai erejére nagy gondot kellett fordítson. Az élelmezés terén nem álltak tehát meg a kutatások, és a katonai doktrínák alakulásával együtt eljutottunk oda, hogy míg a hadseregünk a gulyáságyú-konzerv tengelyen képzelte az egyéni élelmezést, az USA-ban megszületett az MRE - Meal Ready to Eat. Ez egy katona egésznapi fejadagját jelenti egy csomagban. Reggeli, ebéd, vacsora, egyben. Mára ez a koncepció elterjedt, és a NATO országokon át még Oroszország hadereje is ebben a koncepcióban oldja meg alakulatainak élelmezését.

A BBC írt egy rövid cikket az MRE kialakulásáról, és annak hatásáról a hétköznapi élelmiszerek előállításának technológiájáról.

…és történésze

Most, hogy a tartósítás módszereit, fejlődését áttekintettük eljutunk írásom eredeti ihletőjéhez, a Steve1989MREInfo YouTube csatornához! Steve ugyanis kortárs, és régi katonai fejadagokat kóstol, és erről a YouTube-on közvetít! Egy egész hétvégén át néztem a videóit, és olvasgattam a tartósítás történetéről, illetve arról, hogy mi szükséges egy válságcsomagba élelmiszernek 1 vagy akár 3 nap átvészeléséhez közepes-nehéz fizikai munkavégzés mellett. Még nem vagyok a biztos tudás birtokában, de ha megszereztem, arról mindenképp beszámolok! Arról pedig Steve számol be nekünk, hogy mi a legrégebbi ehető konzerv.

Néhány érdekesebb videó Steve csatornájáról:

2. világháborús német amfetaminos csokoládé

Koreai háborús amerikai MRE

Mai orosz sarkvidéki Spetznaz menü, sertés-agy pástétommal. Decadent!

Mai olasz menü alkoholos aperitiffel és fogkefével.

Gyermekkorom óta bámulatba ejtenek a neon fényreklámok. Az alkalmazott design nyelv, mely részint a technológia korlátaiból, részint a korszakból fakad nagyon érdekes. A nosztalgikus érzés is tagadhatatlanul szerepet játszik ebben. Sajnos kevés fényreklámot volt módom működés közben megcsodálni, mert már alig-alig néhány működött gyerekkoromban is, és Budapestre is ritkán látogattam, különösen estefelé. Otthon a városi áruház volt neon Coop Áruház felirattal kivilágítva.

Egy időben fotókkal próbáltam dokumentálni a fényreklámokat, csupán akkor kattintottam el pár képet, amikor helyzet adódott. Magamtól nem kerestem a neon fényeket, ma pedig lassanként nincs is mit keresni már…

Eközben Oroszországban…

Oroszországban is élnek, akiknek fontosak ezek az emlékek, így igaz, hogy csak digitális trükkökkel, de egyszer még újra “bekapcsolták” a pétervári fényreklámokat a One minute before sunset | Минута до заката című kisfilm készítői.

Hivatkozások

Találni pár gyűjtést a budapesti neonfényekről, de nem ismerek egy átfogó gyűjteményt sem a témában, viszont látható, hogy másokat is érdekel a téma. Az elektrotechnikai múzeumnak van egy kiállítása a témában, amit még nem sikerült megtekintenem eddig.

Neon reklámok a Nők Lapja oldalán

Fényreklmokról a Magyar Nemzet Online oldalán

Origo cikk a témában

Kiterjedtebb album az Indafotón, sajnos főleg kikapcsolt neonokkal

Az oldallal elég keveset foglalkoztam, az is elég hektikusan. Ennek sok oka volt, de az is szerepet játszott ebben, hogy a Pretzel (és amúgy a Jekyll is) meglehetősen lassan renderelte az oldalt le. Ezzel annyira megtörte a publikálás *flow*ját, hogy egyszerűen leszoktam a bloggolásról.

Korábban már hallottam a Hugo nevű Go nyelven íródott, állítólag veszettül gyors statikus oldal generátorról. Sajnos ez sem fedi pontosan az igényeimet, ahogy a piacon egyetlen termék sem, viszont sajátot írni nem igazán fűlött a fogam, úgyhogy úgy döntöttem, hogyha már kompromisszumot kötök, akkor azt ne a sebességben tegyem.

Oldal portolás tapasztalatai

A tartalom migrálása viszonylag fájdalommentes volt, néhány dologtól eltekintve:

1. A post path generálásnál ha nem bírálom felül a slug-ot, akkor elég rosszul választ néha a cím alapján, pl. .-ra, vagy akár ... végződő könyvtárneveket is készít valahogy, ami azért gond, mert winapi-n keresztül nem lehet könnyen törölni (persze létrehozni sem szabadna, hogy könnyen menjen).
   Az rmdir /q/s \\?\C:\blog\fura...\index.html módon törölhető azonban, és a front matterben a slug felülbírálásával oldható meg ez a gond.

2. Úgy általában ott fáj a legjobban a Hugo, ahol a Go kilátszik a felszín alól. Ez azért sok helyen előfordul a portolás során.
   Például a dátumkezelés a Go-ban elég gyenge, így a Hugo-ban is tragikus. A Go nem kezeli a lokalizált dátum stringeket. A dátum mezők megadása elve teljesen autisztikus. Érthető a dolog, de mégis brainfuck, a C/Java/C# %Y kicsit jobb konstans az év mezőre, mint a 2006. Ízlelgessük ezt a dokumentációból:

   “Mon Jan 2 2006”
   Returns: Fri Mar 3 2017

3. Nincs semmilyen content pipeline, sem build hook annak integrálására. LESS alapú stíluslapom kézzel kell fordítani a módosítások után.

4. Néhány dologról alig van dokumentáció. Példa: RSS file nevének testreszabása.

5. Template nyelvben a logikát fájdalmasan autisztikus RPN módon kell írni.

6. Nem tudtam case sensitive kimenő path gyártásra rávenni, amiatt törnek egyes korábbi permalinkjeim. A permalink gyártás elég rugalmatlan és korlátozott képességű

7. Nem lehet a markdown parser AST-ből kimenetet gyártó visitort hookolni. Például képekhez css class hozzáadására. A Go nyelv sajátosságai miatt meg sem próbálták a Hugot pluginezhetővé tenni.

Vannak azonban nagyon jó dolgok is benne:

1. a Go nyelv sajátosságai miatt egy darab bináris az egész!
2. Az oldalak deklaratívan bejegyezhetik maguk menübe.
3. Jövőben láthatóvá váló, idővel lejáró oldalak.
4. Statikus metaadat tárolása.
5. Rugalmas menürendszer
6. Többnyelvű oldalak támogatása
7. Iszonyat gyors!

Ezekkel a funkciókkal az én blogomnál sokkal összetetteb igényeket is ki tud elégíteni. Akár céges arculati oldal, konferencia, vagy egyéb komolyabb felhasználási esetekkel rendelkező szervezetet is hasznát veheti.

Sebesség

Ki is próbáltam a generátort, és valóban veszett gyorsak bizonyult. Miután a tartalmat és a formát egyaránt portoltam a Hugo árnyalatnyit különböző oldalszerkezetébe végeztem egy rögtönzött mérést. Mérésem szerint a Pretzel alapú oldal 64 másodperc alatt renderelődött le nulláról, hugo segítségével 1,2 másodperc. Ebben a mérésben azonban egyéb toolok is be voltak kapcsolva, melyek a publikálás részét képezik. Azok nélkül a hugo 300ms alatt rendereli a blogot mai formájában, a Pretzel szintúgy egy perc felett. Ez két nagyságrendbéli gyorsulás, úgyhogy megtartom.

Konklúzió

A permalink kezelés eltérései miatt néhány írás permalinkje megváltozott. 😎

Meg kellett tanulnom együtt élni a rigolyáival, de úgy döntöttem,hogy megtartom. Így lett tehát ez az oldal az én Hugom.

Anno megvásároltam Steamen a GTA IV-ig bezárólag a teljes GTA sorozatot. A GTA IV-et anno végig is játszottam, és azóta többször le akartam porolni a kiegészítők miatt, de a Games for Windows Live integráció miatt nem tudtam elmenteni az állást, így mindig feladtam. Tegnap kiderítettem, hogy mi a megoldás!

Ez a vacak települ a játékkal, és már nem lehet belépni bele, de szerencsére nem voltak teljesen gonoszok/aljasak a készítői, így van mód “offline” is játszani, mindössze az acsívmönt-öktől (magyarul elérések?) esünk el, illetve a játékállás nem szinkronizálja a gépek közt.

Egyszerű a megoldás: amikor belépést kér a játék a GFWL-be, akkor azt kell választani, hogy új felhasználót regisztrálunk, majd a mennyire jó ez nekem, blabla szöveget le kell görgetni, és a szövegben lesz egy link elrejtve, mellyel helyi felhasználót tudunk létrehozni, és így már lehetségessé válik a játékállás mentése.

Mivel oly trendy és fiatalosch is vagyok, csináltam is erről egy gifet (igaziból mp4) a giphyn!