Hosszú kihagyás után ismét jelenkezem, egy olvasónaplóval.
Harry Harrison tollából olvastam már a Bill a Galaxis hőse című szatírikus regényt. Kiváló olvasmánynak találtam, gondoltam szerencsét próbálok más írásaival is. Így esett az Édentől nyugatra című írására a választásom.
Az Édentől nyugatra témája egy fiatal ember élete egy olyan világban, melyet értelmes hüllők civilizációja ural. A domináns faj, a jilanék értemes dinoszauroszok, és civilizácójuk biotechnológián alapul, ellenben az általunk ismert fizikai technológiákon. Az egész bolygó meleg klímájú részét benépesítik, városállamokban élnek. Az “emberek” a kőkorszakban járnak még a történet idején, és törzsekben élve folytatják nomád halász-vadász életmódjukat. A hidegebb részeken élnek, mivel a domináns fajjal érintkezést kerülik. Egy kezdődő jégkorszak miatt azonban délebbre kényszerülnek, és elkezdődnek a konfliktusok a két értelmes faj között. A hüllők eleinte nem feltételezik, hogy értelmes lények az emberek, háziállatnak akarják betanítani a főhőst, egy fogságba esett fiút…
A történet így indul, és fokozódik, tekergődzik. Nem volt rossz a regény, de nem lett a kedvencem. Az Éden-trilógia két folytatás kötetét is elolvastam, nem csalódtam nagyot, de nem is lett top-listás. Végig fenntartotta az érdeklődésem, hogy mi lesz a vége, de csak egy 7⁄10-et tudok adni neki.
Azt hiszem, hogy a szatírára nyitottabb vagyok mostanság. A Bill a galaxis hőse sokkal jobban tetszett Harrisontól.