Időnként azt érzem a napjaim monotonsága okán, hogy lehet, hogy már nem is élek, csak még nem vettem észre… Az élet tompa monotonitása pedig nem is engedi észre venni, csak megyek tovább és végzem a dolgomat.
Alternatív magyarázat az úgynevezett tavaszi fáradtság lehet…
…esetleg az, hogy sokat olvastam/beszéltem mostanság az Apache Kafka nevű csudás message queueról.
Otthon elégedett Hyper-V userként nemrégiben az történt velem, hogy észre sem vettem, és egy hónapig futott egy VM a háttérben a gépemen. Az okozta, hogy a Hyper-V managerben ha elindítok egy VM-et, az alap beállítások mellett, és a hosztot lekapcsolom, akkor újraindítás után a guest a kikapcsoláskori állapotát veszi fel, azaz maga is elindul. A Hyper-V managert megnyitva látom csak (nyilván máshogy is láthatnám), hogy mi a guest állapota.
Ezzel szemben jelenleg a VirtualBox használatára vagyok kárhoztatva, ami hasonló funkcionalitást nem ad kulcsrakészen, bár az elemei elérhetőek.
A VirtualBox a VMware Player és Workstation termékekhez hasonlóan elsősorban interaktív felhasználásra szánt termék. Sajnos a mouse grabbinget nem lehet csak szöveges módban futó guestnél kikapcsolni (nekem legalábbis nem sikerült). Emellett elérhetőek különféle parancssori eszközök, melyekkel manipulálható. Ezek közül a VboxHeadless nevű programot használnám a headless futáshoz, azonban ez is megnyit egy ablakot a gép futásának idejére.
Szerencsére PowerShell alatt van egy kiváló cmdlet, a start-process, mely megoldást kínál erre a problémára. Sajnos azonban a powershell scripteket digitálisan kellene aláírnom a policy szerint, tehát marad a jó öreg cmd.exe használata, onnan indítva a powershellt egy parancs erejéig:
powershell "start-process -WindowStyle Hidden 'C:\Program Files\Oracle\VirtualBox\VBoxHeadless.exe' '-s coriolis'"
A leállításánál könnyebb dolga van az embernek:
start "vboxmanage" /min "C:\Program Files\Oracle\VirtualBox\VBoxManage.exe" controlvm coriolis acpipowerbutton
Nem ugyanaz az élmény, de most megteszi. Már csak az kellene, hogy ssh port forwardolása is működjön NAT-olt virtuális hálózati kapcsolatnál, ha ugyanakkor a http forwardolása működik. Egy újabb verzióban talán ez megy, de ott meg más nem megy. Hiába, ez is egy kiváló Oracle termék, bár furcsa módon nem próbált Ask toolbart telepíteni.
Időközben megtaláltam a hálózati beállításokra is a megoldást. A VM-eknek 2 hálózati adapter kell: egy NAT-olt, amin az internetet éri el a VM az intraneten való megjelenés és zavarkeltés nélkül, valamint kell egy Host-Only is, ami a nevével ellentétben nem csak a hosttal, de a többi VM-mel is tud kommunikálni. Így a kis teszt hálózatom már megy is, és a hostról jól be lehet ssh-zni rájuk!
Régen sok sci-fit olvastam, de Heinlein valahogy elkerült. Persze a magyarázat egyszerű: sem otthon, sem az iskolai, sem a városi könyvtárban nem volt, ellenben volt elég sok egyéb sci-fi, illetve egyéb irodalom, amivel elfoglaltam magam.
Nemrégiben azonban, úgy egy éve, miután újra láttam a Csillagközi Invázió című filmet – melyet töredelmesen bevallom, hogy kedvelek – gondoltam bepótolom a lemaradásomat. Azt tudtam, hogy a könyvet nem túl hűen követi a film, de akkor még nem tudtam, hogy milyen gyökeres az eltérés. Mindehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy a könyv igazi mélységeit nehéz lenne hatásosan visszaadni a vásznon, és valószínűleg nem is lett volna gazdaságos. Emellett a film továbbra is egyik kedvenc B filmem.
Nos, a könyvet mindenkinek ajánlom, akiben van némi vonzalom a meritokráciák iránt. Bár egy háborúról szól, a felszínen, de az csak a keretet adja meg egy fiatalember emberré, és polgárra válásának végigkövetésére. Nagyon megragadott a könyv, azóta mér elolvastam 3 alkalommal magyarul, és kétszer angolul is. Egyszerűen ha nem volt mit olvasnom, és a szemem elé került, csak kinyitottam, és nem hagytam abba amíg a végére nem értem. Kiváló gondolatkísérlet egy elképzelt társadalomról, gondosan felépítve és körüljárva az erkölcsi és filozófiai alapjait. Jelenleg az ott vázolt ideológiához hasonló alapokon nyugvó államról nem tudok a bolygónkon, csak nagyon halványan emlékeztető utánzatok vannak.
értékelés: 10⁄10
Amikor az ember ötödszörre olvassa ugyanazt a könyvet, bármilyen jó is, meggondolja, hogy vajon van-e más is a szerzőtől, ami említésre méltó lehet? Mivel Heinlein elég híres, és ismert művész, biztos voltam benne, hogy érdemes lehet más alkotásait is megismerni, és láss csodát, névnapomra megkaptam az A Galaxis Polgára című művét.
Természetesen most sem fogom lelőni a részleteket, csak megírom amit én a fülszövegbe írnék. Ez azonban már előrevetíti, hogy összességében ajánlom ezt a művet is, mivel ha valami rossz, azt kéjjel szedem ízeire, ami viszont szpojlerezést is jelent.
A könyv dióhéjban egy több bolygóból álló királyság fővárosában kezdődik, ahol egy fiatal gyermeket adnak el rabszolgának. Egészen váratlan helyre kerül, annyira nem kell senkinek, hogy végül egy koldus kapja meg, egy gazdag úr hóbortja következtében. Innen indul kalandos útjára a szabadságba, más társadalmakat megismerve, ahol úgy szolgák az emberek, hogy szabadok, hisz a szolgaságot önként vállalják, nem erőszak viszi rá őket.
Összességében a könyv cselekménye ismét inkább csak egy alibi Heinlein számára, hogy a társadalom és az erkölcs néhány aspektusát megvitassa. A karakterek sajnos nincsenek olyan mélyen kidolgozva, nagyon rövid a regény, de így is egy érdekes gondolatkísérlet és utazás olyan kultúrákba, és olyan problémákat érintve, melyek szerencsére már nem léteznek (vagy mégis? Esetleg csak a kényelmes fotelomból nem is akarok tudni róluk? 😉)
A könyvet amúgy ifjúsági regénynek írta Heinlein, ami meg is látszik az értékelésemen, tekintve, hogy már sajnos nem vagyok olyan ifjú.
Értékelés: Sajnos csak 8⁄10-et tudok rá adni, mert a témában lett volna több is, de így is ajánlom.
Ha már így belelendültem, még pár írását elolvastam. Hamarosan megírom két másik művéről is a véleményem. Annyit elárulok, hogy ezek is érintik a társadalom kérdését, egyik kevésbé, a másik inkább, de az eddigi trendből extrapolálva ez majdnem minden alkotására igaz lehet.
Amit eleinte nehéznek találtam, az a The number of the Beast című regénye. Annyira zavaros (sok ember említése) és annyira modoros volt az eleje, hogy az még nekem is sok volt elsőre. Pihentetem, és majd úgy veszem elő, hogy jegyzetelek, hogy ki kicsoda az elején felmerülő társasági kavalkádban. A fülszöveg alapján érdemes lehet újra megpróbálni túlesni azon a szakaszon. Előtte azonban megkínzom magam Az Éden Szökőkútjai-val Clarketól. Elég élvezhetetlennek találom eddig. Nem is értem, régebben hogy kedvelhettem írásait, ez zsinórban a második szar könyv tőle. (lehet kötekedni…)
Ma is tanultam valamit! Ma megtanultam a tail nevű tool legjobb funkcióját:
tail -F file
Annyival jobb, mint a tail -f, hogy ha a file eltűnne, nem dől kardjába, hanem újra próbálkozik. Logrotate álló!
Az Úr 2015. évének március havának 20.-ik napján körülbeül 70%-os napfogyatkozás volt megfigyelhető Magyarország területéről.
Mivel nem nagyon jött szembe semmi olyan eszköz, amivel biztonságban megfigyelhető lett volna az esemény, tegnap egy barátom kérdése kapcsán végiggondoltam, hogy mivel is tudnám biztonságban észlelni ez a ritka eseményt. A legegyszerűbb eszköznek egy camera obscura építése adódott. A készülék ismertetését mellőzném, mivel számos helyen található róla információ az interneten.
Reggel otthon összekaptam pár eszközt ami a készülékhez szükséges:
A reggeli és a kávé mellett pár perc alatt összeállítottam egy egyszerű készüléket.
Először az irodában próbáltuk ki, de végül kimentünk a szabadba, és jól lehetett látni vele a fogyó napkorongot. Pár képet csináltam a telefonommal. Bár nem pótolják az igazi élményt, de azért fájdalomdíjnak talán megfelelnek. további modoroskodás helyett a képek:
ui: Sajnos az OPO-m nem jött meg, így nem tudtam RAW-ba fotózni, és még a flickr-re sem regisztráltam. Itt keleten csak erre futja…