Előszó

Ez az írásom régóta, 2016 ősze óta porosodott egy branchen, ám most átfutva és minimálisan letisztázva azt úgy hiszem, hogy végre megérett a publikálásra. Annyival nem lesz már úgysem jobb, pontosabb, hűebb tükre gondolataimnak, mint amennyit még el tudnék szöszmötölni vele, és az egykor friss és hiteles gondolataim addig fogalmaznám át, míg az eredeti, nyers és hiteles benyomásaim el is vesznének végül a túlfinomításban.

Most a ‘71 című brit filmre szeretném a figyelmet felhívni, mely megtekintése az elintéznivalóim közt régóta szerepelt, és végre pótoltam ezen adósságomat magammal szemben.

The Troubles

A film 1971-ben, a britek által The Troubles néven emlegetett időszak kezdetén játszódik. The Troubles – A Gondok. Eléggé megerősíti az angolokról kialakult sztereotípiákat ez az eufemizmus. Gyakorlatilag belföldi terrorizmusról szólt a korszakra, és közel polgárháborús állapotokról. Az ország egy részét a hadsereg megszállva tartotta, és belföldön végzett COIN tevékenységet. A világ többi része számára Északír-konfliktus néven ismertek ezek az események, melyek fő gócpontja Belfast volt. A konfliktus résztvevői a loyalistákra és a szeparatistákra oszthatók aszerint, hogy Észak Írország jövőjét Nagy-Britannia avagy Írország részeként képzelték el.

A Rendfenntartó erők oldalán a hadsereg, a rendőrség, és a Military Reaction Force nevű katonai titkosszolgálati és diverzáns erők álltak. Az MRF civilruhás ügynökökkel, és oszd meg és uralkodj módszer segítségével próbálta a helyzetet a béke felé terelni (de ennek során nem riadt vissza semmilyen eszköz használatától). Ezek a karhatalmi erők nyilvánvalóan mind lojalisták voltak.

A zavargó erők a lojalista, protestáns és a velük szemben álló Írország párti szeparatista, katolikus tengely mentén váltak el, de mindkét oldalon volt több kisebb-nagyobb milícia, melyek a saját pártjukon belül is versengtek egymással.

Ennyi történelmi áttekintés elég a filmet kontextusba helyezni, a szereplők motivációt, konfliktusait megérteni.

Belfast

A történet főhőse, egy fiatal brit közlegény, Gary Hook, akit a fellángoló összetűzések miatt Belfastba vezényelnek. A történetben nincs explicit kimondva, de valószínűleg árva, csak a kiskorú testvére jelenti a családját, akitől elbúcsúzik, és visszakíséri az árvaházba, mielőtt útnak indul.

Belfastba érkezve a katonák szállásukon lepihennek, és másnap eligazításon vesznek részt. Gyorsan körvonalazódnak a játszma szereplői a történelem ezen szakaszában járatlanok számára is. A katonákat eligazító jelenetbe didaktikus lett volna több részletet belerakni, de ez nem egy hollywoodi film. A konfliktus kibontakozása során sorra feltárulnak a törésvonalak a különböző résztvevő erők közt. Innentől kezdve a film hullámvasútként ragadja el a nézőt, nagyon jól megválasztott ritmussal váltva a lassú és gyors részeket.

Vigyázat, a következő szakaszok cselekményleírást tartalmaznak!

Ítéletem a filmről

A film szerintem kiváló alkotás, tele drámával, jól megformált karakterekkel, akik motivációi érthetőek, és mindkét oldalon vannak gátlástalan alakok, és jószándékú áldozatok, akiket csak sodornak az események. Véleményem szerint a film mint alkotás formailag is jó, jól megválasztott ritmussal, zenével, ami kiválóan teremt hangulatot, ahogyan a fényképezése is jól szolgálja az atmoszféra megteremtését.

Mire gondolt a költő?

A forma tehát jól eltalált, és a tartalom is érdekes. Amikor pedig e kettő találkozik (és a színészek játéka is megfelelő, ami itt szerintem elég jó volt), akkor minden adott egy film számára, hogy teljesítse küldetését: egy üzenet célbajuttatását. Mi is volt ennek a filmnek az üzenete? Mivel nem irodalom órán vagyok, így nem várja el tőlem senki sem, hogy magabiztos kijelentéseket tegyek arról, hogy az alkotók milyen üzenetet szándékoztak átadni. Azt azonban, hogy énbennem milyen üzenet fogalmazódott meg a filmmel kapcsolatban, azt bátorkodom leírni!

Úgy gondolom, hogy a film egy a háborút a kisember szemszögéből bemutató művek közül, és annak kegyetlenségével foglalkozik, azonban nem a trancsírozott hullák foglalkoztatják, inkább a lélektani része egy polgárháborúnak, amikor sok kis és nagy sérelem oda vezet, hogy szomszédok és munkatársak egyszeriben egy szellemi lövészárok két oldalán találják maguk. Amikor pedig ez a helyzet odáig fajul, hogy valódi lövések is eldördülnek, és hadviselő felekké lépnek elő a szellemi szekértáborok, akkor már mindkét fél csak győzni akar, bármi áron, és egyszer csak a szomszéd kisfiú, akivel együtt labdáztál csak egy feláldozható erőforrás lesz egy hadműveletben, aki ha túléli hős, ha nem, akkor mártír lesz, de mindenképp az ügyet szolgálja. Ahol pedig fát vágnak, hullik a forgács, és ha valaki egy ilyen helyzetbe kerül, és nem is veszti el a józan eszét, akkor is üllő és kalapács közé szorult, és vagy meghajlik, vagy eltörik… és olyan dolgokat kényszerül tenni, amit nem akar, bán, de nincs más lehetősége, mert a túlélés a legfontosabb. A túlélésbe pedig az is belefér, ha mások hibájából kerülsz szörnyű helyzetbe, elárulnak, meg akarnak ölni azok, akiket bajtársnak hittél, és a végén még meg is rónak, mert csak te élted túl, és te vagy a szégyen tanúja, a többi túlélő is pedig rajtad vezeti le a frusztrációját, nem mert beleőrült mindebbe, hanem épp azért, hogy ő se őrüljön bele. Mindeközben pedig minden megy tovább ahogy előtte, hogy egy klasszikust idézzek arcátlanul:

Nyugaton a helyzet változatlan

Nekem nagyon tetszett a film, nagy hatású, és bár itt-ott klisé elemeket is tartalmaz, de egyáltalán nem lerágott csont. Üdítő a film európaisága, a jól megteremtett atmoszféra, a karakterek hihető, életszerűsége, a kiégett cinikus veterántól a háborúba szültetett bizonyítani akaró kamaszon át az egészbe csak belecsöppent újonc és szintén zöldfülű hadnagyon át. Szinte mindenki a csak teszi a dolgát, jót akar, senki sem igazán gonosz, senki sem szent. Bár vannak önző szereplők is, de inkább csak olyan emberek akikben akár magunkra vagy ismerőseinkre is találhatunk, vagy akár szembe jöhetnének az utcán. Hoznak jó, és rossz döntéseket. Van aki megfontoltan önzőt és erkölcstelent, más pedig ösztönösen önzetlent és erkölcsöset. Ezek néha békében fotelből talán rossznak és erkölcstelennek tűnnek, vagy háborúban a helyszínen talán felesleges kockázatnak, de egy háborúban mindennapi dolgok, és minden hadviselő fél meghozza ezeket a döntéseket, kegyetlent és könyörületeset egyaránt.
Ezek a döntések pedig olyanok, hogy a legkevésbé védhető viselkedésű szereplő sem valami hollywoodi egydimenziós gonosz, csupán egy olyan jellem, aki feltehetően azt hiszi, hogy a lehető legjobbat teszi a hazájáért, és a civilekért, és azt gondolhatja, hogy ő nem is önző, és nem magát menti, hanem a birodalmat. Ebbe pedig az is belefér, hogy ma pár civilt, vagy akár szövetséges katonát felrobbantsunk, elhallgattassunk, mert hosszú távon sok szenvedést lehet megspórolni ha most ezt az áldozatot meghozzuk, a szabályzat pedig csak akadályozná ebben. Hogy helyes-e a gondolatmenete? Nem hiszem, hogy az lenne, de ez nem jelenti, hogy gonosz, csupán cinikus és kiégett aki saját cinizmusa áldozataként ugyanúgy csak áldozat, mint áldozatai. Ezért a film fő tanulsága talán ez: élj túl, nyeld le akár az igazságtalanságot is, ha csak a büszkeségednek ártana, és vigyázz, hogy ne legyél ilyen cinikus, mert magadnak és másoknak is csak ártani fogsz, és észre sem veszed magad, míg nem lesz túl késő. Ilyen szempontból ez a karakter Hauptmann Stranskyra emlékeztet az 1977-es Vaskereszt című filmből, aki csak a kötelességét teljesíti a család és a birodalom felé, mások akárhányan döglenek is bele, akármit kell hazudni. A ‘71 sok szempontból a Vaskereszt parafrázisa, de ezzel együtt is egy önálló, teljesértékű mű, sokkal több is annál.

Végítélet

Ítéletem szerint a film ¹⁰⁄₁₀, nagyon ajánlott!! (annak is, aki látta a Vaskeresztet, függetlenül attól, hogy az tetszett-e, vagy sem!)

ui: a képi világában egy apró gikszert szúrtam ki: az utolsó jelenetben látható busznak nemnyitható az ablaka, egyértelműen egy 90-es évek eleji légkondicionálós jármű, nem korhű darab.