Mostanában elolvastam Frank Herbert Dosadi Kísérlet című könyvét, hogy nektek már ne kelljen!
Rendkívül hosszú és nehézkes bevezetés. Értelmetlennek tűnő társadalmi berendezkedés, amit alig magyaráz el, és tanulságot alig fog a végén szolgáltatni. A fordítást is lehetne hibáztatni, de ez az írás úgy érzem, hogy eredetiben is gyenge.
Az egészben az a legrosszabb, hogy az 1⁄3-án átszenvedtem magam, mert egy barátom dicsérte, és onnantól folyamatosan olyan érzése van az embernek, hogy most történni fog valami. Most események lesznek, tanulság lesz, izgalom lesz. Nem lesz. Ahol lehetne, azt pár sorban lerendezi, ilyesmikkel (nem idézet, csak szemléltetés):
Ez csapda? Lehetséges, hiszen régóta ott van a barikád. Dosadi ösztöneivel érezte azt, hogy csapda az, hogy az ellenség a csapdát nem takarította el, amit neki állítottak, és bele sem sétált.
– Ez csapda! – kiáltott, és visszavonultak.
Igaza volt. Néhány órán belül győztek.
A karakterfejlődés csodálatos szuperlatívuszokban megy, vagy sehogy. A konfliktusok alig érthetőek, a motivációk nincsenek rendesen elmagyarázva. Mindenütt sokszoros fordulat, de a motivációk alig érthetőek, egy ponyvában jobban kidolgozott a történetszál és az indítékok. Aztán jól megmenti a … valami történik. A gonosz talán bűnhődik. Én biztosan bűnhődtem, hogy ezt a szabotázsirodás megvalósított anarchiás vacakot elolvastam.
A Dűnét (mint sorozatot) is túlértékeltnek tartom, bár az első része még jó szórakoztató irodalom, azt kifejezetten tudom ajánlani. Ezt a könyvet messzire el kell kerülni, és azt javaslom, hogy az előzményét, a Csillagkorbács-ot is. Ebben a könyvében 11 évvel a Dűne után visszaköszönnek ötletek a fajnemesítésről, társadalmi kísérletekről, fura társadalmakról, misztikus messiásvárásos témák, mentát-szerű emberszámítógépek. Ezek már a Dűnénél is (minél későbbi elem a sorozatban, annál jobban) eléggé zavaróak és kuszák voltak.
Ezt a könyvet határozottan nem ajánlom. Értékelésem: 2⁄10
Végezetül egy Wikipedián talált idézet az Encyclopedia of Science Fictionból:
Much of Herbert’s work makes difficult reading. His ideas were genuinely developed concepts, not merely decorative notions, but they were sometimes embodied in excessively complicated plots and articulated in prose which did not always match the level of thinking …
Ezt is összefoglalom röviden: rossz író volt, hisz nem tudta a bonyolultabb mondandóját értelmesen átadni a közönsége számára.